Nyaralás 2015
0:01Nem gondoltam, hogy tényleg összejön egy kis tengeri nyaralás, de összejött, és jól is éreztem magam, mondjuk egy kicsit az időjárás beleköpött a levesünkbe és úgy 2 napunkat elszúrta, de akkor is jó volt ott lenni.
Az egész egy hirtelen ötlettől vezérelve alakult így, mert én bár terveztem, hogy menni akarok, úgy alakult, hogy nem lett volna kivel, és nővérem meg épp kereste a megfelelő helyet, így aztán úgy döntöttem, hogy én is velük megyek. Meg miért is ne? Már úgyis tökéletesen megszoktam az együtt töltött nyaralásokat.
Szóval igen, bepakoltunk az autóba, és négyen - tesó, sógor, unokahúgi meg én - nyakunkba kaptuk az utat, és a hajnali sötétségből a déli ragyogó tengeri kékségig meg sem álltunk. Érdekes odaút volt, elég sok kanyarral, sebesség, de hát én imádok utazni, bármikor, bárhova - csak azt a részét utálom mindig az egésznek, mikor haza kell menni, fura.
A román tengerpartot választottuk amúgy, és bár sokan úgy vélekednek róla, hogy nem is éri meg oda menni, mert mennyire lepukkant, ócska, meg ramaty, pozitív meglepetés volt, megint. Ez már nekem - ha jól emlékszem, és nem esett ki pár nyári rész - a hatodik itteni nyaralásom volt. A part kellemes volt, tiszta, ez a szakasz meg éppen csendes és nyugodt, jó zenével, ami nem volt hangosabb annál, mint kellett, és tényleg, önmagában az a dolog, hogy tenger! Teljesen imádom, és legszívesebben élni tudnék a tengerhez nagyon közel. Szóval igen, meglepően jó volt minden, és ahogy a fenti képen is látható, mennyire aranyos az egész összhatása ezekkel a kis öblökkel, ami lehetőséget nyújt a kisgyerekes családoknak a nyugodt körülmények között való nyaraláshoz, amikor is nem kell folyton azon agyaljon a szülő, hogy mikor is sodorja el egy nagyobb hullám a picit. Igazából nem is akarok ezekbe a részletekbe belemenni, hogy mi mennyire biztonságos, és mennyire nem, mert a magam módján elég rendesen kerestem a veszélyt, viharosabb napokon, a hullámok elkapására közel a hullámtörőkhöz, szerencsére érezhető, mikor is akar a tenger magába szippantani, és idejében elkerülhető az esetleges rossz mozdulat. :)
Az esti programok legjobb része amúgy mindig is a dodzsem marad. Hát mennyire imádom már, bár már első este olyan lilát csináltam a térdemből miatta, hogy még ma is elég durván látszik, de azt hiszem elviselhető már csak azért az élményért is.
Amint említettem is már, az idő egy kicsit belekontárkodott a tiszta élvezetekbe, ezért sikerült 2 teljes napig elérnie, hogy ne tudjunk strandolni - szóval ez már vége is volt, mert aztán jöttünk haza -, de 1 napot megoldottunk, és felmentünk Konstancára, hogy elvügyük a kicsit a delfináriumba, hogy láthasson hatalmas halakat, amint épp hatalmasakat ugrálnak a vízben, és labdával dobálóznak a nézők fele. Én amúgy imádom a delfineket, sőt mi több, valamikor az életemben szeretnék úszni velük. Fogalmam nincs, hogy ez valaha is megvalósul-e, de mindenképpen bakancslistás. :)
Utána sétáltunk a kikötő részen is - na, nem épp a teherszállítmányos részén, hanem a turista részén, ha jól emlékszem -, bár amilyen szél volt, örültem, hogy a szemembe és számba menő hajtól láthattam is valamit.
A másik napunkat, meg szó szerint végig lustálkodtuk a szobánkban, olvasással, alvással fűszerezve, mert az eső miatt nem nagyon lehetett semmit csinálni. Mondjuk így is örültem a kikapcsolódásnak, meg a nyugalomnak, szóval akárhogy is volt az egész, mindenképp megérte.
Remélem jövő nyáron is lejuthatok legalább 1 hétre, de addig még előttem áll egy nagyon hosszú, és azt hiszem, nagyon fájdalmas év, de ha az első évet túléltem valahogy, ez is meglesz. :)
0 hozzászólás