El sem hiszem, hogy túléltem, de tényleg vége az első vizsgaidőszakomnak! Fárasztó, és rettenetesen nehéz volt ez az 5 hét, de vége - így, vagy úgy, de vége.
Azt hiszem, most így azt kellene elmondanom, mit hogyan is csináltam, de erre valósággal képtelen vagyok. Egyrészről, mert ez volt az első, és teljes mértékben úgy éreztem, hogy tapogatózom a sötétben, nem tudva, mit csinálok, és a végén hova is jutok.
Első két hét, úgynevezett presessio volt, gyakvizsgákkal, és lényegtelenebb elméleti vizsgákkal. Az angol egy vicc volt, mondjuk nem tudunk még semmi eredményt, de kérem, hagyjanak már ezzel, ez nem nekem való, pláne így. A biokémia gyakom meg csak másodszorra sikerült, mert az első vizsgára szépen azt sem tudtam, hogyan is tanuljam meg azt a sok hülyeséget, és hát nem is jött össze, viszont rá egy hétre megírtam az átmenőt. A biofizika gyak volt még egy érdekes dolog. Egész évben módszeresen, figyelmesen megcsináltam minden adott óra kidolgozását, mérések, számítások, aktív voltam órán is, viszont mire a 12 hét végére értünk, már nem is emlékeztem, hogy mit csináltunk az első órákon. Végül is a 17 tételre hagytam magamnak 4 órát a vizsga előtt, nem is maradt meg majdnem semmi, így már csak a szerencsémben bíztam, hogy kihúzok egy olyan tételt, ahová hasalni is tudok - igazából, a hasalás erős lenne ide, románul nem tudok hasalni, ez meg pont úgy volt, mint minden gyakorlat -, és szerencsém lett, de még mekkora!
Úgy rémlik, volt még valami infó is, de az csak töltelék, hogy legyen mire bejárni, és legyen mivel eltölteni a gyönyörű péntek délutánokat...
A két hét lejárta után jött is a tényleges sessio. 21-én volt a biofizika vizsga. Hát, 300 oldal tömény izgalom. Azt hiszem, kétszer olvastam át, 1 képlet nem maradt meg, csak az elméletből néhány foszlány. Elmentem vizsgázni, ötöst kaptam, pedig azért jobbra számítottam, mert hát fizika, és szeretem, de hát ez már csak ilyen. Úgyis vége, és már nem is fogok több fizikát tanulni.
