Nem gondoltam, hogy tényleg összejön egy kis tengeri nyaralás, de összejött, és jól is éreztem magam, mondjuk egy kicsit az időjárás beleköpött a levesünkbe és úgy 2 napunkat elszúrta, de akkor is jó volt ott lenni.

Az egész egy hirtelen ötlettől vezérelve alakult így, mert én bár terveztem, hogy menni akarok, úgy alakult, hogy nem lett volna kivel, és nővérem meg épp kereste a megfelelő helyet, így aztán úgy döntöttem, hogy én is velük megyek. Meg miért is ne? Már úgyis tökéletesen megszoktam az együtt töltött nyaralásokat.
Szóval igen, bepakoltunk az autóba, és négyen - tesó, sógor, unokahúgi meg én - nyakunkba kaptuk az utat, és a hajnali sötétségből a déli ragyogó tengeri kékségig meg sem álltunk. Érdekes odaút volt, elég sok kanyarral, sebesség, de hát én imádok utazni, bármikor, bárhova - csak azt a részét utálom mindig az egésznek, mikor haza kell menni, fura.

Mivel újra sikerült megváltoztatni a blog címét - és ez köszönhető a jelenlegi nem találom a helyem a világban állapotnak, és a kávé mellé bekerült a könyv szó is, hiszen hol is tartanék, ha nem lennének, ami viszont nem feltételezi, hogy átalakul itt minden egy könyves bloggá, szó sincs róla, de azért bővítem a látóköröm, és néha beszélek az elolvasott könyvekről, főleg azokról, amiket imádtam. Nos, visszatérve a fő gondolatszálhoz, egy kicsit beszélnék a könyvekkel való kapcsolatomról, mert ideje ezt az oldalt is megmutatni.


Szerintem nem vagyok egyedül azzal, mikor azt mondom, gyűlöltem kötelezőket olvasni, és nem meglepő, ha azt mondom, hogy a 12 év alatt úgy kb 5 magyar kötelezőt olvastam el - a román irodalomra ez nem vonatkozik, az valahogy másképp fogott meg, és elolvastam az összeset, és néhány mű kivételével imádtam az összeset. Persze, az hogy nem olvastam kötelezőket nem jelenti, hogy nem olvastam, csak épp mindig az kötött le, ami más volt, ami nem kellett sehova. Egy ideig nem is nagyon olvastam, mert hát miért is, ha a baráti körömből senki nem folyamodott ehhez a csodálatos időtöltéshez, és így inkább én is mindig mással ütöttem el az időm - leginkább a kézilabda volt az, ami elfoglalt.

Egészen meglepődtem, hogy milyen nehéz is összehozni egy tisztességes 15 pontból álló kedvenc érzés listát, ezért is nem sikerült ezt tökéletesen teljesíteni, hiszen néha sablonosan tekintem a világot, és nem is szeretem, de azért próbáltam felfedezni azokat az értékeket, dolgokat, eseteket, amikor átjár az a tökéletesség érzése.


1. reggeli fél óra kávé ébresztő
2. unokahugik ölelése
3. zuhanyzás zenével
4. pár szabad, csendes, magányban eltöltött perc
5. ha segíthetek, bárkinek, bármiben
6. nyári eső az arcomon
7. új könyv a kézben
8. barátokkal lenni, beszélni, nevetni, szabadnak érezni a világot
9. céltalan utazások
10. orgonaillat tavasszal
11. pillanat, mikor rájövök, hogy bizonyos esetekben mit is akarok
12. kreatívkodások
13. a ritka pillanatok egyike, mikor gitárt ragadok, egyszerű dalokat játszok, és mellé énekelek
14. elbújni egy könyvvel úgy, hogy egész nap ne találjon rám senki, és majd csak akkor jövök elő, mikor már az utolsó szót is elolvastam
15. ha boldognak látom az embereket, olyankor én is boldognak érzem magam

A vizsgaidőszakom kellős közepén kaptam meg ezt a tag-et Dorinától - és köszönöm is neki :) -, Eszter azt mondta, hogy csináljam is meg rögtön, hogy legalább egy picit kitekintse a szomorú valóságomból és a könyveimből, de akkor épp nem voltam képes rá. Valójában akkor már gondolkozni sem tudtam reálisan, csupa buta és rossz dolog jutott csak az eszembe. Viszont azóta már szépen kipihentem magam, és fokozatosan össze is kaptam magam - már amennyire lehetséges volt.

Nem jelölök további embereket, aki szeretné töltse ki bátran. :)