Most megpróbálom teljes valójában megfogalmazni, hogyan is éltem meg az elmúlt két hónapot, lehet picit nehéz lesz, meg érthetetlen, meg összefolyt, de komolyan mondom, néhány pillanatban én is teljesen szétestem, és azt sem tudtam mi van. Nem tudtam, képes leszek-e végig csinálni anélkül, hogy csak úgy kirohanjak a saját életemből.


Viszont jelentem, túléltem, sikeresen, minden vizsgám megvan és most épp süttetem a hasam itthon - igazából a nap nem is süt, de fogjuk rá, hogy azt csinálom. Még hátra van a 3 hetes kórházi gyakorlatom, de majd azt is valamikor megejtem, most viszont szükségem van pár nyugodt hétre, amikor nem csinálok semmit, illetve csak elvagyok, élek, olvasok, filmet nézek egész nap.