Szeretnék minél többet, minél többször írni, de néha kifulladok, és már nem tudom miről is akartam beszélni. Egy kicsit összefüggéstelen az életem az utóbbi időben, így szerintem ezt a rendezetlen stílust itt is viszem tovább, mert miért is beszéljek mindenről szépen, rendezetten, következetesen, amikor dobálhatom az érdekesebbnél érdekesebb történeteket, megjegyzéseket.
Már majdnem 2 hónap is eltelt az egyetemből, és csak annyit tudok mondani, hogy i m á d o m. Komolyan, nagyon király, érdekes, azt tanulom, amit szeretek - még ha nehéz is - és tényleg élvezem az egészet. Mondom most, hogy nemrégiben sikeresen átestem az első parciális vizsgámon, és sokkal jobb jegyet kaptam, mint megérdemeltem, de hát ez már nagyrészt a szerencsén múlott, meg azon, hogy olyan határozottan mondtam be az ökörséget, hogy a tanár észre sem vette. (Persze utána én rájöttem, hogy nem azt kellett volna, de már inkább nem szóltam) Szóval a koponyára kaptam egy tízest - pedig a mandibuláról is kérdezett, azt meg elméletileg nem is tudtam, gyakorlatilag meg ügyesen tippeltem -, a végtag, törzs csontokra meg egy kilencest - de csak mert nem ismertem fel az egyik kéztőcsontot (kérdezett volna a coxáról, vagy a tibiáról!). A lényeg, hogy elégedetten távoztam és ez egy jó löketet adott így elsőre. A vicc viszont az, hogy a kirakott jegyeknél egy 9,75-s átlag szerepel, ki érti ezt?
Egyszer voltam otthon is. Mondanom sem kell, állati jó hétvége volt, tele szeretettel, gyerekekkel és mindenféle finom kajával. Aztán a napok, hetek meg csak repülnek, kellene tanulni is, de néha kifulladok és túl lusta vagyok, ilyenkor általában sokat alszom. Aztán az megy az agyamra, és gyakorlatilag rosszul vagyok.
Azért szeretnék néha elmenekülni, és hibernálni, hogy ne történjen semmi. Úgy érzem, egy kicsit túl gyorsan telik az idő, zh-k és nemsokára itt az első vizsgaidőszakom, és még mindig fogalmam nincs, milyen lesz. Aztán meg egyszer csak átesek, remélem minden rendben lesz, mert a román még mindig az ellenségem, bár azért már barátságosabb a viszonyunk.
Van időm írni, csak nem tudom, miről írjak, de talán ez is egy olyan dolog lesz, amire ezentúl több figyelmet fordítok, mert hiányzik egy jó kis blog, tele olyan dolgokkal, amiket én szeretek, amik érdekelnek. Szóval majd mindenképp lesz egy kis átalakulás. :)
Már majdnem 2 hónap is eltelt az egyetemből, és csak annyit tudok mondani, hogy i m á d o m. Komolyan, nagyon király, érdekes, azt tanulom, amit szeretek - még ha nehéz is - és tényleg élvezem az egészet. Mondom most, hogy nemrégiben sikeresen átestem az első parciális vizsgámon, és sokkal jobb jegyet kaptam, mint megérdemeltem, de hát ez már nagyrészt a szerencsén múlott, meg azon, hogy olyan határozottan mondtam be az ökörséget, hogy a tanár észre sem vette. (Persze utána én rájöttem, hogy nem azt kellett volna, de már inkább nem szóltam) Szóval a koponyára kaptam egy tízest - pedig a mandibuláról is kérdezett, azt meg elméletileg nem is tudtam, gyakorlatilag meg ügyesen tippeltem -, a végtag, törzs csontokra meg egy kilencest - de csak mert nem ismertem fel az egyik kéztőcsontot (kérdezett volna a coxáról, vagy a tibiáról!). A lényeg, hogy elégedetten távoztam és ez egy jó löketet adott így elsőre. A vicc viszont az, hogy a kirakott jegyeknél egy 9,75-s átlag szerepel, ki érti ezt?
Egyszer voltam otthon is. Mondanom sem kell, állati jó hétvége volt, tele szeretettel, gyerekekkel és mindenféle finom kajával. Aztán a napok, hetek meg csak repülnek, kellene tanulni is, de néha kifulladok és túl lusta vagyok, ilyenkor általában sokat alszom. Aztán az megy az agyamra, és gyakorlatilag rosszul vagyok.
Azért szeretnék néha elmenekülni, és hibernálni, hogy ne történjen semmi. Úgy érzem, egy kicsit túl gyorsan telik az idő, zh-k és nemsokára itt az első vizsgaidőszakom, és még mindig fogalmam nincs, milyen lesz. Aztán meg egyszer csak átesek, remélem minden rendben lesz, mert a román még mindig az ellenségem, bár azért már barátságosabb a viszonyunk.
Van időm írni, csak nem tudom, miről írjak, de talán ez is egy olyan dolog lesz, amire ezentúl több figyelmet fordítok, mert hiányzik egy jó kis blog, tele olyan dolgokkal, amiket én szeretek, amik érdekelnek. Szóval majd mindenképp lesz egy kis átalakulás. :)
