Mivel újra sikerült megváltoztatni a blog címét - és ez köszönhető a jelenlegi nem találom a helyem a világban állapotnak, és a kávé mellé bekerült a könyv szó is, hiszen hol is tartanék, ha nem lennének, ami viszont nem feltételezi, hogy átalakul itt minden egy könyves bloggá, szó sincs róla, de azért bővítem a látóköröm, és néha beszélek az elolvasott könyvekről, főleg azokról, amiket imádtam. Nos, visszatérve a fő gondolatszálhoz, egy kicsit beszélnék a könyvekkel való kapcsolatomról, mert ideje ezt az oldalt is megmutatni.

Szerintem nem vagyok egyedül azzal, mikor azt mondom, gyűlöltem kötelezőket olvasni, és nem meglepő, ha azt mondom, hogy a 12 év alatt úgy kb 5 magyar kötelezőt olvastam el - a román irodalomra ez nem vonatkozik, az valahogy másképp fogott meg, és elolvastam az összeset, és néhány mű kivételével imádtam az összeset. Persze, az hogy nem olvastam kötelezőket nem jelenti, hogy nem olvastam, csak épp mindig az kötött le, ami más volt, ami nem kellett sehova. Egy ideig nem is nagyon olvastam, mert hát miért is, ha a baráti körömből senki nem folyamodott ehhez a csodálatos időtöltéshez, és így inkább én is mindig mással ütöttem el az időm - leginkább a kézilabda volt az, ami elfoglalt.

Aztán szép lassan kezdett a világom megfordulni, és a könyvekkel való kapcsolatom is változott. Komolyan, nem is emlékszem már annyira, hogy miket olvastam még általánosban, de valami olyan rémlik, hogy az abszolút osztály favorit könyvek az én kezemben is voltak, aztán mindenki csak olyat olvasott, amit más is, mert nem láttuk értelmét bővíteni a látókörünket. Az első könyv, ami magával ragadott, és egyből kiolvastam - úgy, hogy még éjjel is, ami csoda volt, hiszen azelőtt én ilyet nem csináltam -, Szabó Magdától az Abigél volt. (Azóta is az az egyik kedvenc könyvem.) Nem tudom, miért pont azt kezdtem el, meg volt-e egyáltalán vele célom, de az biztos, hogy nálam ott kezdődött az olvasás szeretete.
Az sem lehet meglepő, hogy azt mondom, hogy aztán úgy folytatódott minden, hogy az Alkonyat könyvekbe lettem szerelmes még úgy 8 évvel ezelőtt. Igen, kellett az a kis löket, mert hát mi dobogtatná meg jobban egy 13 éves lány szívét, mint egy kis elcsépelt vámpíros, szerelmes történet? Erről beszélek, kellett az a bevezető, hogy még jobban megszeressem a könyveket. Azóta már folyamatosan olvasok - illetve olvasnék, ha lenne rá több időm, de amint egy kis szabadidőm van, olvasok.

Elég tág témakörben mozog az ízlésem, hiszen a nagyszerű orosz regényektől kezdve egészen a kortárs, ifjúsági történetekig mindent olvasok.


Az utóbbi időben viszont sikerült csak olyan könyveket elolvasni, amelyekből az összeset imádtam, és csak kevés negatívumot tudnék felhozni ellenük. Remélem ez a siker sorozat nem ér véget, mert nem szeretek olyan könyvet olvasni, ami nem tetszik. Elég nehezen is választom ki az aktuális olvasmányaimat, és elég hosszú háttérkutatást is csinálok, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tetszeni fog, anélkül, hogy a lényegesebbnél többet megtudjak a cselekményről, iszonyatosan nehéz így keresni. Ám a legjobb segítséget a könyves blogok ajánlói adják, hiszen azért az ad némi garanciát rá, hogy jó az a könyv, ha több blogger is jó véleménnyel van róla - ami azért mégsem 100%-ban garantálja, hogy nekem is fog tetszeni, de azért rávetem magam.

Néha elmegyek könyvesboltba és vásárolok is bőven, de azért leggyakrabban e-book formájában olvasok, mert hát ha már megvan az én drága kindle-m, spóroljunk kicsit. Bár tudom, hogy mégsem olyan, mint az igazi könyv, de azokat a könyveket, amik igazán tetszettek, és még szeretném újraolvasni, garantált, hogy beszerzem. :)

Mivel az egyetem mellett nem nagyon marad időm az olvasásra, ezért ezt próbálom nyáron pótolni, és ahány könyvet csak tudok, elolvasni. Eddig így nézne ki a nyári elolvasott polcom: