Amint látható, ismét sikerült egy kicsit alakítani az oldalon, mert újabban nem találom azt a stílust, amit szeretnék, és illik is hozzám. Egyelőre marad minden így, aztán kiderül, meddig jutok vele. Egy kicsit megszűrtem a bejegyzéseket, és amit fölöslegesnek gondoltam kidobtam a kukába, a többi maradt. Így ismét próbálkozok visszaszokni a blogoláshoz, mert bár hiányzik, egész jól megvoltam nélküle, de szeretném, ha megmaradnának az emlékeim.

Olyan hihetetlen sebességgel eltelt ez a másodév, hogy még nem sikerült felfogni, hogy vége, és megint itt a nyár, egy kis szabadság, felengedés.

Mindazonáltal, hogy már volt előző 3 tapasztalatom a vizsgaidőszakokkal, azért egy kicsit most is arcon csapott az egész. Viszont ismét sikerült felállni, és elegánsan végig meneteltem az egész hajcihőn, megvan minden vizsga, és talán a harmadévre is készen állok már.

Már egy picit kell gondolkodnom azon, hogy milyen vizsgáim is voltak most, mert egészen sikerült elfelejteni az egészet, aminek örülök, mert legalább nem agyalok folyton minden hülyeségen. Szóval: élettan, szövettan, genetika, mikrobiológia, és volt még pár kevésbé érdekes valami, amik csak ott voltak, amikre készülni sem kellett, és már aznap elfelejtettem, mikor levizsgáztam.

Élettan

Kedvencem, komolyan. Az egyetlen olyan tantárgy a két év alatt, amit igazán élveztem tanulni, amit tökéletesen értettem, és a legjobb, hogy valami hihetetlen jól le volt adva az egész anyag. 7 nap, ezalatt haza is jártam, ballagáson is voltam, rengeteget pihentem, mégis ez sikerült eddig a legjobban a 3 élettan közül, amiket sikerült megcsinálni. Mellesleg neuro-, és endokrin élettan volt. Mindkettőt szeretem, megszerettem.

Szövettan

Nem volt bajom vele, a megértésével sem, elsőre mégsem jött össze, holott biztos voltam benne, hogy meglesz. Viszont következőre már összejött, és örült a fejem, hogy soha többet nem kell ezt tanulni, mert a ppt-k valami borzalmasan voltak megírva, olyan helyesírási hibákkal, hogy a hajam minden egyes szó után az égnek állt. Bár érthetően, hiszen a doktornő román, csak tud magyarul, egy kicsikét.

Genetika

Nem hiszem, hogy lenne valami, amit ennél is jobban utálnék ezen az egyetemen. Egész évben borzalmasak voltak az előadások. Volt, hogy aludtam, vagy olvastam, de egyszerűen képtelen voltam teljes mértékben odakoncentrálni, annyira monoton volt az egész. Pedig szerettem volna, mert érdekel, és nagyon vagány. Viszont van az a pont, mikor csak szenvedek és sírok az anyag mellett, és az pontosan ez volt. Fogalmam nincs, hogy sikerült letenni elsőre. Nem is nagyon érdekel, a lényeg, hogy soha többé nem foglalkozok vele!

Mikrobiológia

Vírusok, paraziták, gombák. A vírusokat szerettem tanulni, sőt egyszerűen olyan játszi könnyedséggel mászott be minden a fejembe, hogy magamon meglepődtem. A paraziták és a gombák már nehéz volt, mert majdnem képtelen vagyok megjegyezni azt a sok nevet, mint ahogy első félévben a baktériumokkal is, ahogy voltam. Viszont valahogy csak sikerült annyira belegyömöszölni a fejembe, hogy ez is sikerült.

Összegzésként: nehéz volt, talán ez az egyik legnehezebb vizsgaidőszakom eddig, de akkor is jó tapasztalat, hogy mit is változtassak legközelebb az egész felkészülésemen, mert az ember mindig tanul újat, azt hiszem.

Még hátra van 3 hétnyi kórházi gyakorlat, de azt majd augusztus végén, szeptember elején megcsinálom, és egyelőre úgy néz ki, hogy megyek a kardiológiára, és már tűkön ülök, annyira várom, de előtte még kiruccanok az országból, és meglátogatom nővéreméket Svájcban, szóval csütörtökön reggel repülök is. :) Puszi!