(Nyami, elkezdtem én ezt már a hétvégén, de elhihetitek, hogy sem erőm nem volt megírni, sem kedvem. Na majd most talán összejön egy tisztességes beszámoló.)

Még csak 1 hete vagyok itt, mégis úgy érzem, hogy már hetek óta itt rostokolok. Ami azt illeti kimerült vagyok, nagyon, pedig rengeteget alszok. Csak épp az a zavaró, hogy hétfő kivételével minden reggel 8-tól már órám van, holott a másik szériának folyamatosan csak délután vannak órái. Mondjuk ez csak a javamra válik, hiszen így nem kell este 8-ig gyakon, vagy kurzuson lenni (kivéve hétfőt, of course).

A várost imádom, annyira szép meg hangulatos az egész. A központtól kb. 5 percre lakok, szóval a jó dolgok eléggé közel vannak, az egyetem viszont egy kicsit messze (30 perc gyalok), meg a kórház is egy kicsit távol van, főleg reggel, mikor ott kezdődik a nap. De már van ingyenes bérletem, össze-vissza buszozhatom a várost. Tényleg szép, de egy kicsit zavar, meg idegesít, hogy órákon át kell mászkálnom, hogy megtaláljak valamit, amire szükségem van. Meg amúgy én kérdezősködök is, de a felfogásom kissé lassú, és néha elvétem az utcákat, akkor meg gyorsan elő a telefont, google maps és talán kijutok az egyik sugárútra.

A város igazából nem is olyan nagy, csak Szereda után találtam nagynak - az meg valóságos pöttöm Panna -. Négy sugárút az egész, a nevét is csak egynek tudom, a december 1 - mert pont mellette lakom. Bár van időm megtanulni, egyelőre 6 év, aztán meg majd meglátjuk.

A lakást imádom, mert amúgy albérletben lakok a legjobb barátnőmmel, szóval ez olyan álomszerű - lenne, ha találnék egy kis szabadidőt. Ki gondolta, hogy ennyit fogok tanulni - én nem, az biztos. A kilátás meg bámulatos (majd a poszt végére berakok néhány itt készült képet is).

Az egyetem is király, bár a sok rohangálás megöl. Általában 3 helyen szokott kurzus/gyak lenni. Szó szerint rohanunk folyamatosan. Annyit mondanék, hogy a kurzusok magyarul vannak, a gyakok meg románul. Én románul nem tudok, de azért reménykedek benne, hogy valami rám ragad. Enyhe megkönnyebbülés, hogy nem én vagyok ilyen az egyetlen, de azért ez nem boldogít, és ez miatt sokkal többet kell tanulni.
Mondjuk az egészen nevetséges, hogy pl. fizika gyakon a tanárnő elmondott mindent amit a feladatról tudni kell, románul, én meg megértettem, mellettem meg a román csaj azt sem tudta, hogy mi van. Pedig elméletileg ők sokkal jobbak, meg okosabbak, meg minden a franc, de ez csak a rektor agyában van, mert amúgy a legtöbben sík hülyék, és csak jöttek az orvosira, mert az olyan klassz, meg menő. Na mindegy, úgyis az számít, hogy én mennyire teszem oda magam, meg mit tanulok meg, mert az az enyém, és attól válok én majd jobbá.

A csoporttársaim enyhén furák. A magyarok, a többiekkel még nem haverkodtam. Ez a 'csináljuk meg együtt a rajzokat, tanuljunk együtt' dolog nálam már a gimiben sem volt bejövős. Itt meg aztán végképp nem. Egyszóval hanyagolom őket, meg kimaradok az édes kis partijaikból. Tökéletesen jól kijövök a többi szériatársammal, mert amúgy sokan vagyunk, és annyira király kis társaság került össze, hogy csak!

Hamarosan újra jövök, mert most ideje lenne aludni - ha már a tanuláshoz túl rosszul vagyok.

Képek jönnek, a továbbiakban: